6 tévhit a rectus diastasissal kapcsolatban

A rectus diastasis, vagyis a szétnyílt hasizom körül rengeteg félinformáció, félelemkeltő mondat és túl egyszerű tanács kering.

„Elszakadt a hasizom.” „Ezt a gyakorlatot soha nem szabad.” „Ha nem záródik össze, akkor csak a műtét segít.” Ezek a mondatok sokszor több bizonytalanságot okoznak, mint amennyi segítséget adnak.

Pedig a rectus diastasis nem egyetlen szám, nem egy tiltólista, és nem is feltétlenül egy végleges probléma. Sokkal inkább a hasfal működéséről, a linea alba állapotáról, a terheléshez való alkalmazkodásról és a funkcionális stabilitásról szól.

1. tévhit: „Nem mindenkinek nyílik szét a hasizma várandósság alatt”

A várandósság során a hasfalnak alkalmazkodnia kell a növekvő magzathoz. A linea alba megnyúlik, a két egyenes hasizom pedig valamennyire eltávolodik egymástól.

Ez nem feltétlenül kóros folyamat, hanem a test természetes alkalmazkodása. A kérdés nem az, hogy történik-e változás, hanem az, milyen mértékű, hogyan viselkedik a hasfal, és hogyan tud később regenerálódni.

Két embernél teljesen más lehet a kép: az egyiknél nagyobb a távolság, mégis jól működik a hasfal, a másiknál kisebb a rés, de terhelés alatt rosszabbul reagál a rendszer.

2. tévhit: „A rectus diastasis azt jelenti, hogy elszakadt a hasizom”

Ez az egyik leggyakoribb és legijesztőbb félreértés.

A rectus diastasis nem azt jelenti, hogy az egyenes hasizmok elszakadtak. A két izomköteg közötti kötőszövetes rész, a linea alba nyúlik meg és válik kevésbé feszessé.

Ez azért fontos, mert a „szakadás” szó pánikot kelt. Sok érintett ilyenkor félni kezd a mozgástól, pedig a megfelelően adagolt, tudatos terhelés gyakran éppen a regeneráció egyik fontos eleme.

3. tévhit: „Ha nem foglalkoztál vele közvetlenül szülés után, már késő”

Nem késő.

A hasfal és a kötőszövet később is képes alkalmazkodni a terheléshez. Természetesen más lehet a regeneráció folyamata néhány héttel szülés után, mint évekkel később, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne értelme foglalkozni vele.

Sokszor nem az a legfontosabb kérdés, hogy a rés hány centiméterrel lesz kisebb, hanem az, hogy javul-e a törzsstabilitás, csökkennek-e a panaszok, és biztonságosabbá válik-e a mozgás.

4. tévhit: „Ha kidomborodik a has, az adott gyakorlat tiltott”

A has középvonalának előredomborodása, vagyis a coning/domig jelenség fontos jelzés. De nem feltétlenül azt jelenti, hogy az adott gyakorlat örökre tiltólistára kerül.

Inkább azt mutatja, hogy a rendszer az adott pillanatban nem kezeli jól a terhelést vagy a hasűri nyomást.

Ilyenkor lehet, hogy elég:

• lassítani a mozdulaton,
• csökkenteni a mozgástartományt,
• változtatni a légzésen,
• módosítani a testhelyzetet,
• vagy egyszerűbb regresszióval kezdeni.

A cél nem az, hogy mindentől féljünk, hanem az, hogy megtanuljuk értelmezni, mit jelez a hasfal.

5. tévhit: „Csak a szétnyílás szélessége számít”

A távolság fontos adat, de önmagában kevés.

A hasfal működésének megítéléséhez azt is érdemes figyelni, hogy milyen a linea alba feszessége, mennyire mély a rés, hogyan viselkedik a terület terhelés alatt, és képes-e a rendszer stabilizálni.

Egy keskenyebb, de mélyen besüppedő rés funkcionálisan problémásabb lehet, mint egy szélesebb, de jól feszülő és jól terhelhető linea alba.

Ezért a kérdés nem csak az, hogy „mekkora a rés”, hanem az is, hogy: hogyan működik a hasfal?

6. tévhit: „A rectus diastasis csak műtéttel kezelhető”

A műtét bizonyos esetekben indokolt lehet, például jelentős funkcionális panaszok, sérv vagy más társuló állapot esetén.

De ez nem jelenti azt, hogy minden rectus diastasis műtéti kérdés lenne.

Sok esetben a célzott, fokozatosan felépített mozgásprogram, a légzés újratanítása, a hasűri nyomás kezelése és a törzsstabilitás fejlesztése jelentős funkcionális javulást hozhat.

A műtét tehát nem automatikus első lépés. A döntés mindig egyéni állapotfelmérést és megfelelő szakmai irányítást igényel.

Mit jelent mindez szakemberként?

Edzőként, trénerként vagy mozgásszakemberként nem az a feladatunk, hogy félelmet keltsünk vagy mindenre tiltólistát adjunk.

A feladat inkább az, hogy megértsük:

• hogyan működik a hasfal,
• mit jelez a linea alba terhelés közben,
• hogyan szabályozza a vendég a hasűri nyomást,
• milyen mozgásmintákat használ,
• és mikor kell más szakemberhez irányítani.

A rectus diastasis nem pusztán esztétikai kérdés, és nem is egyetlen mérőszám. Rendszerben kell gondolkodni róla.

Összefoglalás

A rectus diastasis körüli tévhitek gyakran leegyszerűsítik a témát: tiltásokról, centiméterekről és gyors megoldásokról beszélnek.

A valóság ennél árnyaltabb.

A hasfal működése, a linea alba terhelhetősége, a légzés, a hasűri nyomás kezelése és a fokozatosan felépített mozgásprogram együtt határozzák meg, milyen irányba tud elindulni a regeneráció.

A legfontosabb cél nem az, hogy mindenáron „eltüntessük” a rést, hanem az, hogy a test újra biztonságosan, stabilan és hatékonyan tudjon működni.